„Pattanásig feszültek az idegeim, már megint keresztbehúzták a napomat egy tűzoltó melóval. Hol a cigim? Majd holnap leszokom.”

„Tudom, szakítottunk. De olyan pocsék dolog egyedül lenni, inkább felhívom.”

„Kimerítő napom volt, ma igazán megszakíthatom a fogyókúrám azzal a pompás tortaszelettel.”

„Fáradt vagyok. Majd edzek legközelebb, ha jobb passzban leszek.”

Talán ismered Walter Mischel 40 évvel ezelőtti pszichológiai kísérletét, amit azóta sokszor megismételtek. A kísérletben résztvevő 4 éves gyerekeknek azt mondta egy felnőtt, hogy ha az asztalon található édességhez nem nyúl addig, amíg ő kimegy a szobából, a visszatérés után kétszer annyit kap. Videóval rögzítették, hogy mit tesz a gyerek, amikor egyedül van.

Tanulságos nézni a gyerekek arckifejezését, ahogy először farkasszemet néznek az édességgel, aztán egyesek elnézegetnek, mások csak nagy szenvedések árán türtőztetik magukat. Van, aki nyalogatja, csippent belőle vagy gondolkodás nélkül bekapja (http://www.youtube.com/watch?v=x3S0xS2hdi4&feature=related).

Most, 40 évvel később megismételték a kísérletet ugyanezekkel az emberekkel, akik akkor gyerekek voltak. Az eredmény az volt, hogy akinek kisgyerekként gondot okozott uralkodnia magán, annak 40 évvel később sem volt ez könnyű.

A biológiai háttere az a dolognak, hogy azok a résztvevők, akiknek kevésbé okoz gondot az önuralom, agyuknak az a részét aktiválják ilyenkor, amely a racionális döntésekért felelős. Akik pedig elsődlegesen vágyvezéreltek, azok agyának az a része aktiválódik, amely az érzelmeket vezérli.

Freudtól kezdve rengeteg pszichológus foglalkozott azzal, hogy az ember miként tud uralkodni a vágyain, ösztönein és ezek kiélésének vagy elfojtásának milyen külső-belső következményei vannak. Egy dolog azonban valószínű: az önkontroll mértéke az ember élete során nem sokat változik, mivel az, hogy az egyén az imént leírt kétfajta agyműködésből milyen egyéni rajzolatot formál meg magában, egyrészt genetikailag adott, másrészt a szocializáció alakítja kora gyerekkorban.

Mit lehet hát tenni, ha nekem nem tetszik, hogy így vagy úgy reagálok azokban a helyzetekben, amikor önkontrollra lenne szükség? Lehet egyáltalán tenni valamit?

A legfontosabb, hogy erős vágyat érezz az új viselkedés iránt, majd ebből fakadóan tudatosan megtervezd a változást.

  1. Az első feladat, hogy ismerd meg magad. Figyeld meg, hogy ha kísértést érzel valami iránt, ami ellen racionális eszed tiltakozik, mit teszel.
  2. Ezek alapján a szituációk alapján meg tudod állapítani, hogy könnyen uralkodsz-e magadon vagy inkább impulzív vagy.
  3. Mérlegeld, hogy konkrétan melyik helyzetek azok, amikor esetleg változtatnál viselkedéseden? (Az is lehet, hogy bizonyos esetekben inkább impulzív lennél, máskor meg inkább kontrollált.) Miért? Mi nem jó most? Biztos? Mi lenne jobb a jövőben, ha te ebben változnál?
  4. KEZDD EL!