„A legsikeresebb emberek nem közvetlenül a hagyományos értelemben vett sikerre hajtanak. Keményen dogoznak, és kitartanak nehéz időkben is, mert megvan bennük a vágy, hogy maguk irányítsák az életüket, hogy megismerjék a világot, amiben élnek, és hogy valami maradandót alkossanak.” – írja Daniel H. Pink (Motiváció 3.0 c. könyvében)

Ezzel megtudtuk, mit jelent belsőleg motiváltnak lenni. Vannak olyan emberek, akiket születésüktől fogva efféle vágyak hajtanak. Nem érdekli őket különösebben a karrier, és ha céget alapítanak, nem a profitmaximalizálás miatt teszik, hanem elsősorban az alkotás öröméért, egy adott tevékenységgel járó elégedettségérzésért. (Ismétlem, elsősorban, hiszen nekik sem adják a tejet ingyen a boltban.)

Másrészt vannak olyan emberek, akik elsősorban kívülről motiváltan működnek. Az érdekli őket, hogy milyen külső jutalmat, béremelést, karrierlehetőséget kapnak munkájukért cserébe. (Itt csak azokról az esetekről beszélek, amikor az illető bére eléri azt a szintet, amiből kielégítően meg tud élni.)

Természetesen nincs tiszta típus, de az esetek többségét illetően mindenkire ráillik az egyik fajta jellemzője.

A múlt héten elgondolkozhattál azon, hogy te melyik típusba tartozol. Ha ezzel már tisztában vagy, vedd sorra munkatársaidat is. Valószínűleg nem okoz majd gondot eldöntened, hogy az esetek többségében munkatársadnak mi az elsődleges motivációs eszköze: a külső jutalom vagy a belső megelégedettség.

Miért lényeges, hogy munkatársad külsőleg vagy belsőleg motiválható-e? Vajon, ha  külsőleg motiválható, érdemes-e bármi mással kísérletezni nála, mint külső jutalmazással?

A válasz: igen

(Ez függ még a munka típusától, de erről a jövő héten lesz szó).

Ugyanis az az ember, akit alapjában véve  a külső jutalmak hajtanak, meg tudja tanulni, hogyan lehet belülről motiváltan dolgozni, ha TE ehhez megfelelő környezetet biztosítasz neki – és te is belülről motivált vagy (ez vezetőként nem árt). Ugyanis a belülről motiváltság tanulható.

Hogy milyen legyen ez a környezet?

Olyan, amelyben az ember veleszületett pszichológiai szükségletei kielégülnek: hogy önmagát irányítsa, hogy önálló legyen, és hogy kapcsolatban legyen másokkal.

Ma megkérdeztem egy lányt a fodrásznál, hogy milyen a munkahelye? Azt mondta: “Szuper, mert olyanok vagyunk, mint egy nagy család”. Szerinted mi az, amit ő ott teljes mértékben megkap?

A külső jutalmazással pedig érdemes csínján bánni. Bármilyen furán is hangzik, a jutalom kontraproduktív is lehet. Ezzel ugyanis azt kommunikálod a másiknak, hogy az a feladat nem kellemes. És egy idő után már nem bónuszként, hanem jogos jussként fognak rá tekinteni.

Akkor hát hogy kell jutalmazni a jó munkaerőt?

Erről is írok majd neked a jövő héten.