Hogy miképp fogadod a kritikát, sok mindentől függ.

Függ az alapszemélyiségedtől: ha domináns alkat vagy, kihívásnak érzed, és „majd te megmutatod”, hogy  mitől döglik a légy. Ha elsősorban kapcsolatorientált ember vagy, ilyenkor elkezded félteni a kapcsolataidat. Flegmatikusként hajlamos vagy arra, hogy egyik füleden be, a másikon ki¸ meghallgasd a kritikát, és ne csinálj semmit. Ha vezető vagy, érdemes belőnöd és tudatosítanod, hogy melyik munkatársadra hogyan hat, ha bírálják a munkáját.

Függ az aktuális helyzetedtől, erőnlétedtől, lelkiállapotodtól. Elképzelhető, hogy délelőtt megköszönöd munkatársadnak, hogy ilyen módon is odafigyel rád, míg ugyanaz a kritika késő délután már a földbe döngöl és elkedvetlenít, vagy csípőből tüzelésre késztet.

Függ attól, hogy ki az, aki bírál. Ha olyan ember mondja, akihez erős érzelmi szálak fűznek (akár pozitív, akár negatív), sokkal jobban megérint és sokkal nehezebb nem érzelmi alapon nézni a bírálatot. Egy idegen bírálata sokkal könnyebben lepereg rólad.

Nem mindegy az sem, hogy akitől hallod, lángoló fejjel üvöltve közli a negatív véleményét, vagy pedig higgadtan, csomagolva, ahogy azt az előző heti levélben megmutattam :)

Hol van a kritika fogadásának legnagyobb buktatója?

A legtöbb esetben ott csúszik el a kommunikáció, hogy a nekem szóló kritikát meghallva, azt gondolom, hogy  a másik ember engem úgy ahogy vagyok, nem fogad el. Én nem vagyok oké, mert nekem ilyen és ilyen gyengeségeim vannak.

Ha alaptalanul támadnak, és valóban szándékosan a földbe akar döngölni a másik, gondolj arra, hogy senki sem jókedvéből hülye. Ha kicsit is sikerül a fejébe vagy a szívébe látnod, ha kicsit is sikerült megértened, hogy miért viselkedik így veled, meg fogsz nyugodni, és nem  lealacsonyításként fogod érezni. Ahogy Jézus mondta, amikor megfeszítették: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Ezen a helyen most nem részletezem, hogy miként fejezd ki asszertíven, én-üzenettel, egyes szám első személyben a saját helyzetedet, érzésedet, véleményedet.

Amiről viszont indokolatlanul sokkal kevesebb szó esik, és amire szeretném felhívni a figyelmed, az az indokolt kritika fogadása.

Ha felmérted, hogy a másik ember jószándékú bírálattal állt elő, ha sikerült nem a saját személyed elleni támadásnak venned az ügyet, köszönd meg az észrevételt, és ismerd el a hibádat röviden, velősen. Ezután már csak az van hátra, hogy használd a kritikát.

Hogy hogyan?

A legegyszerűbb, ha azt képzeled, hogy éppen egy szuper tanácsot kaptál olyan embertől, aki ismer  téged vagy ismeri a munkádat,  és még fizetned sem kell érte. Hát ez nagyon jó! Ha így fogod fel az építő kritikát, sokkal jobban fejlődsz, mintha azon töprengenél, hogyan is tudnád magad jól megítélni.

Még egy jó tanács haladóknak:

Kérj építő kritikát a számodra fontos helyzetekben!