Nem szeretem az általánosításokat.

A világ nem fekete és fehér. Néhol feketés, néhol fehéres, de leginkább színes és tarka. Ez azt jelenti, hogy minden skatulyázást fenntartásokkal kell kezelni, és nem lehet mindenkire érvényesnek tekinteni. Mert az már előítélet…

Ha azt mondom, hogy az X generáció tagjai ilyenek, az Y generáció tagjai olyanok, a Z generációhoz tartozók meg amolyanok, akkor rosszul teszem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne fogalmazhatnánk meg trendeket, tehát olyan vonulatokat, tényezőket, amelyek a csoport tagjainak zöménél megtalálhatók, vagy legalább is nagyobb részben jelen vannak, mint más csoportokban.

A fenti fenntartásos, színes szemüvegen keresztül érdemes figyelni hát a különböző generációk munkavállalói attitűdjeiről szóló megállapításokat is.

Y generációnak hívja a szakirodalom az 1980-es évektől a 2000-es évek elejéig született nemzedéket, tehát a mai huszonéveseket.

Mivel az ezredforduló tájékán, és azóta is hatalmas információs technológiai fejlődés zajlik, az Y generációnak jelentős mértékben eltér az életmódja is az előző generációkétól.

A munkát tekintve a huszonévesek zömében belülről motiváltak, tehát azt gondolják, a munka arra való, hogy örömet szerezzen, hogy élvezetes legyen, és hogy általa jobbá tegyük a világot. A fő motivációs tényezők számukra a kihívásokkal teli munka, a munka helyszínének változtathatósága, munka-magánélet egyensúly, folyamatos szakmai fejlődés, és a karrierlehetőség, ami nem feltétlenül jelent hatalmi pozíciót, sokkal inkább magas jövedelmet.

Jó dolguk van-e a huszonéveseknek? Ezt nem mondtuk. Hiszen a folyamatos on-line kényszer, az állandó készültség miatt sokkal nehezebb kikapcsolni, sokkal nehezebb nem munkamániássá válni, sokkal nehezebb lassítani. Az egyszerre sokfelé figyelés miatt sokan azt állítják, hogy nehezebben koncentrálnak, tehát nehezebb a figyelmüket lekötni. Nincsenek klasszikus értelemben vett normák, amiket követnek, ezért sokkal nehezebb megtalálni a hozzájuk vezető utat.

Nehezebb-e ezek szerint az X generációval, a mostani  harmincasokkal bánni, akik sokkal inkább szabálykövetőek, akik számára a munka nem feltétlenül a folyamatos fejlődési vággyal egyenlő, és még könnyebben ki tudják kapcsolni szabadság alatt a laptopot? Az idősebb nemzedékről már nem is beszélve…

Először is nem árt tisztázni, hogy minden generációban vannak munkamániások, állandó készültségben levők, vagy olyanok, akik azért dolgoznak, mert élvezik. Semmiképp nem célszerű általánosítani.

Másodszor pedig, nem nehezebb attól valakivel bánni, mert fiatalabb, vagy idősebb. Egyszerűen figyelni kell arra, hogy kinek milyen igényei, szükségletei vannak a munkáját tekintve. A Te dolgod vezetőként az, hogy ezeket az igényeket tudatosítsd, és ekként próbáld őt motiválni, előre lendíteni. A trendek ehhez csupán némi útmutatót nyújtanak.

Ne feledd: útmutatót és nem receptet!