Parancs, értettem!

Sokak szerint engedelmeskedni könnyű, mert nem kell gondolkodni, csak csinálni, amit mondanak.

Egy ilyen alaphozzáállás  persze több helyzetben is problematikus lehet. Ki ne ismerné az „én csak utasítást hajtottam végre ”kezdetű mentegetőzést háborús helyzetben, diktatúrák éveiben, vagy más erőszakos cselekmények során. Biztosan  te is tudsz rá történelmi vagy akár személyes példát mondani.

Bizonyára ismered Milgram híres pszichológiai kísérletét, melyben a hatalommal szembeni engedelmességet vizsgálta. A résztvevő feladata az volt, hogy egyre erősebb áramütésekkel sújtson egy másik embert (aki valójában csak eljátszotta az áramütések hatásait), ha az egy szöveges feladat során téves válaszokat ad. A kísérlet eredménye döbbenetes volt: A résztvevők 65%-a a könyörgés, kiabálás ellenére is folytatta a kísérletet, és megadta a legnagyobb, 450 voltos, halálos áramütést. Egy résztvevő sem állt meg 300 volt alatt. A kísérletet azóta többször megismételték: eredménye időtől, helytől és a részvevők kilététől függetlenül állandó.

A megdöbbentő eredmények láttán jogosan vetődik fel az a kérdés is, hogy a szófogadás mennyire elítélendő? Hát nem arra nevelnek – főleg bennünket nőket – hagyományosan, hogy fogadjunk szót a szüleinknek, a tanító néninek, a bölcseknek, az öregeknek, a főnökünknek? Honnét tudjam, hogy igaza van-e a felettem álló tekintélynek abban, amit tőlem követel? Ha én alapvetően tisztelem őt és megbízom benne, mérlegelnem kell minden egyes utasítását?

Kétségtelen, hogy szófogadás, engedelmesség minden társadalmi, szervezeti, kapcsolati rend és rendszer stabilitásához nélkülözhetetlen. Enélkül káosz lenne és fejetlenség. De több dolog szól amellett, hogy mérlegeld, mikor vagy engedelmes:

  1. Az innováció, a kreativitás mindig bizonyos fokú ellenállást, eltérést igényel. A fejlődéshez az kell, hogy a megszokottól eltérő utakat fedezz fel és merj is rajtuk elindulni.
  2. Szabadabbnak fogod magad érezni, és nő az önbizalmad is, ha saját belátásod, értékrendszered szerint döntöttél úgy, hogy valamit csinálsz vagy sem.
  3. A növekvő teljesítményelvárások és a bürokratikus szervezetek sokszor értelmetlen feladatai, adminisztratív terhei egyenes úton vezetnek a kiégéshez. Ha megkérdőjelezed ezeket az előírásokat, ezzel hozzájárulsz saját lelki egészséged megőrzéséhez.

De mi módon lehet tudni, hogy mikor legyek engedetlen? – kérdezed.

Felemelő pillanat, amikor az állami erőszakszervezetek zsoldosai megérzik a személyes felelősséget és átállnak. „Csak a lelkiismeretemnek tartozom elszámolással!” – mondja az átálló, a tüntető, a sztrájkoló, akit rendbontásért felelősségre vonnak. A kulcs tehát saját lelkiismereted. Ha felelősséget érzel minden egyes tettedért, nagyobb az esély rá, hogy nem fogsz gondolkodás nélkül utasításokat végrehajtani, melyek miatt aztán utólag nem mernél tükörbe nézni.

Nem minden személyiségnek jelent az ellenállás kifejtése nehézséget. Vannak, akik ezt minden probléma nélkül gyakorolják, és vannak, akik nagyon nehezen mondanak nemet.

Te hogy vagy ezzel? Szeretnél-e ezen változtatni?

Vezetőként mennyire gyakorolsz engedelmességet feletteseid felé?

Mennyire várod el ezt beosztottaidtól? Hogy ítéled meg azt, ha valaki veled szemben engedetlen?